streetfighter

megtámadott egy éjjeli lepke. nem vicc. tényleg támadott. hiába mondtam neki, hogy visszamennyélkutyámmajom... nem ment. akkor sikítottam és elkezdtem futni. a lépcső felé. elestem. fáj a lábim. kéne rá gyógypuszi. eszembe jutott, hogy ha Edward lenne az, akivel éjjelente megosztom az ágyam, akkor a horzsolás, amit most szereztem a lábamra komoly akadályt jelentene, ugyanis Eddie-t tuti lázba hozná a vér szaga, viszont mivel mormon, házasság előtt nem szexel. valami más megoldást keresne a feszültség levezetésére, de mivel belőlem sem akarna inni ezért egyéb elfoglaltság után kéne néznie. ez azalatt futott át az agyamon, míg a gyilkos támadó afrikai lepke első rohama után vérben úszva a lépcsőn fetrengtem. aztán futottam tovább. ő ottmaradt. győzött. hallottam még, ahogy a csendben, melyet csak lépteim zaja és zihálásom tört meg, utánam zizeg a szárnyival, hogy "this is the last time you'll ever see me"... úgyhogy most nyugodtan alszom, bár a vereség fájdalma mélyen él bennem.