Még mindig esik

Ezúton gratulálnék két írótársamnak,AK-nek (éjkéj...xD) a csodás tollas incidensért, Rönének pedig a bebarnulásért. Itt a tavasz,ideje a megújulásnak.
Szakadatlanul esik,hol zuhog,hol szemerkél. Ígéretet tettem a normális életbe való visszatérésre,és eddig elég jól megy.Ma például hozzátettem szűk három sort a regényemhez,amit már február vége óta írok,és akkor hagytam félbe,amikor elkezdték forgatni azt a bizonyos filmet. Imádok írni, világ életemben ezzel ügyködtem,néhány versem még versenyeken is szerepelt. Még mindig nem tudom,mitévő legyek az egyetemmel.A szívem megszakad,ha arra gondolok,hogy a vágyálom-szak 320 ezer forint környékén mozog. Akkor is,ha eszembe jut,mennyit kell majd ezért gürcölnöm egy Jeans Club-ban vagy egyéb ilyen helyen,amit tulajdonképpen nem is bánok,lévén kissé feszélyez,hogy nincs TBm és ezáltal törvényen kívülinek számítok.Vagy hasonlónak.
Egész nap valami átkozott nyomott hangulat van rajtam. Talán az időnek köszönhető,hiszen a nap nagy részében 100monkeys szól,nagyon rákaptam erre a muzsikára.Elkészülőben van két weboldal is, előkaparom a régi honlapszerkesztői tudásom,hátha ezzel viszem valamire.
Rémisztően visszavágyom Hollandiába. Ott ugyan mindig ilyen idő van (ha 25 fok van,az már hőségriadó),de annyira jó hely... a szívem oda húz. Persze nem lenne rossz egy rövidebb angliai kirándulás sem.Sokszor álmodozom arról,hogy van egy régi kisbuszom,amit belül spécin be lehetne építeni,aztán azzal nekivágni Európának...mekkora buli lenne. Valami ilyesmi,kalandos életre vágyom. Amikor elhatároztam,hogy turnémenedzser/Linda leszek, pont ez volt a szándékom:utazni,beszélni,bulizni,emberekkel megismerkedni... remek lenne,igazán remek.
Nade félre az érzelgősséggel meg az álmodozással! :D Nagy nap a mai,és ezt még a normális életemben is muszáj megemlítenem: Bel Ami ma tölti be a 24. életévét.Hihetetlen,hogy ez a nyurga,vékony,görcsös,állandóan a haját turkáló srác hozott össze azokkal az emberekkel,akiknek mostanság a legjobb pillanataimat köszönhetem.Amikor először odasodort a sors(akarom mondani odavitt a földalatti) az első forgatási helyszínre,gőzöm sem volt róla,hogy ide jutok el. De megtörtént! És ezért hálás vagyok, mondhatjuk úgy,neki is. Ha akkor nem határozom el magam,és hagyom az önbecsülésemet valahol a Pollack Mihály téren,akkor nem történt volna meg az velem,ami,és nem lennék ott,ahol most vagyok. Rengeteg jó embert ismertem meg. És legalább ugyanannyi hozzám hasonló beállítottságú őrültet.Talán egyszer,ha majd bejön az élet,leülök mellé egy füstös londoni pub-ban a sörömmel,és azt mondom neki:"Whatever You do in your life will be insignificant.But it is important that You do it." Gandhi mondta. És Tyler.