Life is a stage...

Hello emberek,nagyon eltűntünk!
Tudom,tudom, mindenkinek kell némi relax,de kezdtem hiányolni a blogot.
Érdekesen összetartó szavannabárány közösség ez,hiszen mindannyian legyengültünk egy picit a hétvégén.De sebaj! Lesz ez még így se.
Furcsa,mondhatni kettős tudatállapotban vagyok úgy három napja. Először azért kerültem ilyesféle helyzetbe,mert Julcsiéknál 45 percet sikerült aludnom(de az a 45perc volt életem eddigi szinte legtartalmasabb 45 perce,mármint álom szempontjából... :D ),aztán másnap ugye jött az ájulás meg a többi (erről nem szeretnék beszélni), ma pedig a kiszáradás tüneteit produkálom,de legalább tudok ülni.
Pizzáról,kóláról és Monroe J.Rathbone-ról meg Taylor Lautnerről fantáziálok a háztartási keksz-tea kombó helyett, és közben vészesen közeleg a Döntés napja,amikor muszáj lesz döntenem az egyetemről. Megvallom őszintén,elgondolkodtam,hogy újra kéne kezdenem az andragógiát. Vagy inkább ne? Fogalmam sincs,mit kéne tennem. És ez gáz.
Mindenesetre hétvégén gyereknap,várom. Ilyenkor mindig történik valami vicces.Remélem meleg lesz,és tobzódhatok valahol a szavannabárányokkal valamelyik gyereknapi ligetes népünnepélyen,vattacukrot kajálva.