"fekvő négerre jobban száll a bögöly"...avagy faszom a polarotaxisba.

A cím első felét egy tanáromtól idézetem, ugyanis ma a polarizált fénnyel kapcsolatban hallgattam meg egy nagyon hosszú és hosszúnak is tűnő előadás-félét. Az összefüggést a böglyök és a polarizált fény között én látom már, viszont fizikailag képtelen vagyok arra, hogy leírjam. Az agyam jelen pillanatban olyan, mint egy teljesen lemerül akku, és az sem javít ezen, hogy a laborhoz tartozó zh-m 4es lett, ami nem is annyira penetráns.
Azt is megtudtam, hogy a zebra azért csíkos, hogy ne támadják le ezek a vérszívó vadállatok (mmint böglyök). Most már tudom, hogy ez egy olyan ember számára mint én, nélkülözhetetlen információ. A 4 óra alatt, amit végigültem a biofizikai tanszéken ezeken kívül még sok érdekes dolgot töltöttek a fejembe, de nem gondolom, hogy ezeket ti is annyira értékelnétek mint én.
A fejem megfájdult, a látásom elhomályosult és még a vádlim is begörcsölt attól, hogy arra vigyáztam végig, hogy a feszült figyelés közben egy vékony nyálcsík ne kezdjen el csordogálni a szám sarkából. Senkinek nem kívánom ezt a délutánt.
Most itthon ülök egy sörrel a kezemben, próbálom arra bírni az agyamat, hogy minden ma hallott információt kitöröljön a fejemből. Tomra gondolok. Máris jobb.