Ezt csináljátok utánam.

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer eljön ez a pillanat, de mégis megtörtént. Pár évvel ezelőtt, drága barátnőmtől kaptam egy tollat. De nem akármilyen toll ez édes cimboráim...ez egy varázstoll. Képzeljétek el, hogy beszél. Vagyis inkább énekel. Mégpedig nem mást, mint a High School Musical 2 egyik nagysikerű slágerét, mely a Bet on it címre hallgat. Mindezt ráadásul Zac Efron bársonyos hangján teszi. Zseniális.
A mai sztorimnak ez a toll az egyik főszereplője.
Bevezetés:reggel felkeltem, penetránsan néztem ki. Gyors hajmosás(najó, annyira nem volt gyors), hajszárítás. Belenézek a tükörbe, még mindig ótvaros a helyzet. Oké, feldobtam egy kis festéket a pillámra, javított valamit a helyzeten, de nem sokat. Gondoltam indulás előtt még átnézem az anyagot...hát, fogalmazzunk úgy, hogy beleolvastam (egyébként fuck the környezetgeológia).
Tárgyalás: az út az iskola felé eseménytelenül zajlott. Beértem és rögtön megcsapott az a családiasnak egyáltalán nem nevezhető légkör ami az ELTE TTK északi épületét jellemzi. Masszív hányinger szokott jelentkezni már a külső látványtól. Évek alatt azért hozzászokik az ember. Odaértem a 0.65-ös teremhez, még nem lehetett bemenni. A zh menete a következő volt. 4 csoportban írtuk, mindegyik csoportnak egyenként 30 perc állt rendelkezésére. Azért van ekkora bontás, hogy ne csak 2 széket hagyjunk ki egymás mellett, de sorokból is csak a páratlanokba ülhessünk(most legalább csak ketten felügyeltek, nem jött be az egész Waffen SS).
Én a második csoportba kerültem. Kiosztotta Zsömi a lapokat, elkezdhettük. Mondanom sem kell, hogy már az első kérdést sem sikerült értelmeznem(aztán később mégiscsak). Egy idő után éreztem, hogy ki kéne fújnom a nózim. Benyúlok a táskámba....és megtörténik az elképzelhetetlen. Bekapcsol a fentebb említett varázstoll. Kikapcsolni nem tudtam, ugyanis fogalmam sem volt, hogy a táskám melyik rejtett zugában helyezkedik el. Végighallgattuk a dalt közösen. Szépen szólt. Ekkor már rázkódtam a visszafojtott röhögéstől, merthát azt azért ugye mégsem illik zh közben. A következő pillanatban el kezdett folyni a könnyem. A reggel az arcom fixálása érdekében felkent szempillaspirálnak köszönhetően fekete könnycseppek gördültek le az arcomról, egyenesen rá a zh-ra. Mikor ezt észrevettem, már késő volt. Zsepivel megpróbáltam letörölni, csak rosszabb lett. Ekkor megszólalt az Úristen hangja. Még 10 perc. Mondom oké, azt már kihúzom valahogy. Az idő letelt, a zh-t kitöltöttem, egész jól sikerült(vagyis van esély arra, hogy a kettes szintet elértem). Viszem beadni a papírt, mikoris a tanár kérdő tekintetet vet rám, majd a zh-ra. Semmi értelmes nem jutott az eszembe(zh közben is ez volt a problémám), úgyhogy csak ennyit mondtam: elnézést, hogy rásírtam a zh-ra.
Befejezés: a következő kérdésre adott válaszom(mely arra volt hivatott, hogy az említett tanár megtudja, hogy jól vagyok-e),az volt, hogy mégis hogyan lehetnék jól, hisz épp zh-t írtam. Erre már nem volt reakció, úgyhogy elhagyni készültem a termet. Épp kilépek az ajtón, még a fekete könnycseppek által hagyott nyomot törölgettem az arcomról, mikoris kiléptem az ajtón és megláttam valakit akivel nagyon nem akartam volna találkozni. Egy hangos "kurvaisten" kíséretében visszamentem a terembe, ahol emiatt már nagyon hülyének nézhettek. Lényeg a lényeg. Ma sem hazudtoltam meg önmagam. Viszont van itthon eperpálinka. Finom.