Esik.

Reggel óta folyamatosan szakad az eső. Két,igen riasztó álmom volt az éjjel,az egyikben suliban voltam,ami már önmagában elég ahhoz,hogy kiakadjak,a másikban pedig az Oprah-show képei elevenedtek meg előttem,de ezúttal egy hatalmas kivetítőn... nekem nem szabadna megnéznem azt a videót holnap.Talán nem is fogom.
Ha kinézek az ablakon,a martonvásári park erdejét látom,nagyon buli,van egy hangulata a dolognak,egyetlen dolog zavar bele,hogy a műút épp a házunk előtt fut,és 5 percenként két kamion halad el a házunk előtt,ami eléggé idegesítő.De nem hadakozom a Sors ellen,ez jutott,hát ebből próbálom kihozni a legjobbat.
Kiskamaszként azért jártam a parkba,hogy verseket írjak a tó mellett,meg persze van egyféle hangulata ennek a helynek.Beethoven itt tanítgatta zongorázni a két Brunszvik-lányt,Terézt és Jozefint,és valamelyiküknek (máig nem tudni,kinek) írta a Halhatatlan kedves című opuszát. Szóval,jó kis hely ez,arról nem beszélve,hogy az erdő egészen izgalmas.Sőt. Mezőnk is van, hatalmas, fákkal körülvéve.
Farkasok nincsenek,de rókák,őzikék és egyéb,nem természetfeletti kreatúrák igen.
Tegnap elkeseredett kísérletet tettem a való életbe való visszatalálásra.Nem ment. Anyukámmal szűk fél órán át latolgattuk az esélyeimet arra,hogy az egyetemen olyan szakot találjak,ami tetszik is. Nem ment.
Saját lakást akarok.Egzisztenciát. Diplomát. Normális pasit.Nem nagy vágyak ezek...No mindegy.
És most folytatom a photoshopolást. :D