Befordultam.

Ma nagy családi együttebéd volt, azon rokonokkal,akik munka vagy egyéb elfoglaltság miatt nem tudtak megjelenni az öcsém ballagásán.Ennek nyomán már délelőtt 10kor székeket pakoltam meg minden, aztán megjöttek a rokonok.Egy ideig öcsémmel és annak barátnőjével voltak elfoglalva (gondoljatok bele,hogyan fogadta ezt két 18 éves,pardon,Andi csak 17),aztán amint végeztek az ebéddel meg az aktuálpolitikával (lehet ilyet?), váratlanul rám terelődött a szó.
A családban én vagyok évek óta a fekete bárány. Azoknak a rokonoknak,akik évente mindössze kétszer,esetleg háromszor látnak,nagyjából úgy élek a szemében,mint aki nem dolgozik,iskolába se jár azaz: a család feka báránya. Szuper,na persze a helyzet annyira azért nem vészes, jót beszélgettünk,miután nyomatékosan közöltem,hogy szakot változtatok az egyetemen (cenzúráztam azokat a részeket,amik arról szólnak,hogy a vizsgákon voltaképpen azért buktam el,mert a szellemi és fizikai energiáimat egy srácra pazaroltam).Aztán jött a kedvenc kérdésem: "és mi a helyzet a fiúkkal?Mikor lesz már barátod?".A kérdést legszívesebben teátrálisan passzoltam volna,de ehelyett csak annyit mondtam:"nincs.És egy darabig nem is lesz."
Szóval a családi ebéd szűk két óra után véget ért, ezalatt az öcsémmel és a leendő sógornőmmel voltam,inkább velük,mint a politizáló rokonokkal.
Kiskoromban mindig bírtam a családi összejöveteleket,mostanság annyira nem.
Fantasztikusat álmodtam,bár lehet,hogy egy része ártalmatlan fantáziálás volt,mindenesetre kellemetlen volt felkelni. Megosztanék egy mai párbeszédet,ami Anya és köztem folyt.A rádióban szuper kis tábortűznél ülős muzsika ment,mire megszólaltam:
-Egész nyáron ezt fogom csinálni.
-Mit?-Anya.
-Körbeülök egy tábortüzet.
-Milyen tábortüzet?!
-Majd rakunk.

Ez így olvasva talán nem igazán érthető,de akkor jót nevettünk rajta.Anya főleg azon,hogy én hogyan ülök egyedül körbe egy tábortüzet.Na mindegy.3 napja kisbuszról és Európáról fantáziálok...ideje lenne valamit tenni az ügy érdekében.