Beautiful ... more...so...

Tegnap este úgy szenderültem álomba,hogy a Beautiful,more so című dalt dúdolgattam. Meglehetősen izgalmas álomba szenderültem,amelyről nem beszélnék,hogy teljesüljön,mindenesetre szar volt felkelni,de legalább tudtam,hogy a fodrász jó buli lesz.
Az is lett: a barna hajamba bíbor, rézvörös és kettő darab szőke tincs került,a fényképezőgép lerobbant,így kép később lesz. Lila köpennyel takart el,mire felröhögtem:"Jah...a lila klassz szín"de a fodrászom nem vágja a Twilight-ot,szóval nem volt poén.Aztán nekiállt a hajamnak: kis festék,kis vágás. Első ránézésre állati volt,feszültem,hogy uh,mekkora metál arc vagyok már,a fodrászom meg egyébként is egy tünemény,úgyhogy amikor hazaértem,és kisebb korrigálás után (felkentem egy kis mahagónit a rézvörös tincsekre,mert penetránsan nézett ki) már kezdtem egészen lelkes lenni. Aztán amikor Anya hazaért,csak annyit mondott: "Ez nem Te Vagy.Te a kis vörös Vagy.Ez nem Te Vagy."
Eddig is voltak problémáim,mert voltam az eltelt két évben kelta-gót fűzős istennyilától kezdve metál ribancon át minden,csak nem nőies,és most,hogy vagy egy éve megállapodtam a tornacipős-laza-egyedi stílusnál,gondoltam a haj majd rátesz.Sebaj! Az éj leple alatt felkenem az utolsó "intenzív mélyvörös" festéket a két szőke tincsre,hátha segít.